Szeptemberi városnézős Stockholm

2016. szeptember 17. - pohóka

Elkalandoztunk a messzi északra, a rénszarvasok, a vikingek, az IKEA és a köttbullar hazájába, egészen Stockholm inspiráló városáig és szigetvilágáig, ahol magunkba szívtunk némi kultúrát és friss tengeri levegőt.

stockholm_archipelag.jpg

Négy napos látogatásunk utolsó estéjén nagyszerűen összefoglaltuk svédországi tartózkodásunk kedvenc dolgait, tárgyait, eseményeit. Minden kortynál koccintottunk valamire, amit szerettünk a városban. A címszavak után a kifejtős rész következik. Ráadásként pedig hamarosan egy újabb post is, ugyanis egybe nem fértem bele:) 

♥ óra, szemben a hostellel ♥ kattogó lámpák  függöny nélküli ablakok  rókás bolt  zebrán és bicikliúton sétáló ló ♥ kisnyulak  köttbullar  kanelbulle  paradicsom árán kapható garnélarák ♥ vámpír kinézetű családapa  kötélen sétáltatott gyerekek ♥ fekete ruhák  fejetlen szent ♥ másfél kilométer után elsüllyedt hajó három korona ♥ herceges képeslap ♥ öreg halász 

Belvárosi utcák

Szálláshelyünk Stockholm egyik hídjának lábánál feküdt, a szobánk pedig a 8. emeleten. Nos, itt egészen helyes kis városi panoráma fogadott. Emeletes ágyunk tetején ücsörögve vagy a fotelben állva kezdtük és zártuk a napokat, kilátásgyönyörködés céljából. A túlparton ébredező épületek egyikén volt egy digitális óra, felváltva mutatta az időt és a hőmérsékletet, megkönnyítve ezzel a "kell pulcsi? vigyek dzsekit?" típusú beszélgetéseket.

stockholm_sunset.jpg

Nemcsak az órát szerettük, hanem a jelzőlámpákat is. Ők a technika igazi ördögei! Minden egyes lámpa kattog, ha zöldre vált. Ezt rettenetesen viccesnek találtuk, így folyton elkezdtünk mi is mindhárman hangosan kattogni: "taktaktaktaktak". 

Az utcákon sétálgatva feltűnt, hogy Stockholmban a lakásokba belátni. Teljesen furcsán néztünk, mikor konstatáltuk, hogy itt nincsenek függönyök. Csekkolhatod a meccs állását a nappalik tévéjéről, láthatsz lenge öltözékű embereket, vacsorázó meg laptopozó népeket, családias meg igényes szobabelsőket. 

stockholm_gamla_stan.jpg

Lett egy kedvenc boltom is, a rókás bolt. Még első este zúgtam bele, mikor kikötöttünk a Gamla Stan nevű sziget sétálóutcáján, ahol ugyan az összes bolt zárva volt már, de elhatároztuk, hogy ebbe itt mindenképp visszatérünk. Kirakatában csomó állatkás meg növénykés textilcucc mosolygott rám, az eredeti letisztult svéd design remekei. Fenyőfák, mókusok, rókák, minimal virágok..."Ó, ez itt nyilván a mennyország!" Tehát napi programjaink tervezgetésénél belekalkuláltuk, hogy a rókás boltba még mindenképp odaérjünk valamelyik nap, nyitva tartás alatt. Végül egy rókás törölközőt vettem.

Állatok

Egyik nap, egy belvárosi járdán találkoztunk egy lóval, lovassal a hátán. Amint a lámpa "taktaktak" kattogással jelezte a zöldet, Paci felcsapta fülét, illemtudóan átsétált a zebrán, majd kanyarodott rá szépen a bicikliútra. Bevallom őszintén, én ezekről a képkockákról lemaradtam, mert épp a rókás bolt címét wifiztem le egy kikötőben álló hajó ablaka mellett, de a bicikliúton sétáló lovat már én is láttam, becsszó.

bunnies.jpgVáratlanul ért az is, mikor a városközpont egyik, forgalmas utak által határolt parkjában rohangászó kisnyulakat láttunk. Azóta sem tudom, honnan szalajtották azokat a nyulakat pont oda, de felettébb lelkesen legelésztek meg ugrándoztak. Másnap reggel nem voltak ott. Reméltük, hogy nem azért, mert belőlük készítették ebédre a húsgolyót.

Svéd ételek

Apropó, húsgolyó! Érzitek a tökéletes átvezetést, ugye? Bizony-bizony, a köttbullart is felvettük kedvenc svéd emlékeink közé. Épp Möja szigetére hajókáztunk ki, és útközben befaltunk 1-1 adag húsgolyót, krumplipürével meg ribizli lekvárral. Ezentúl az ikeás köttbullar nekem többé már nem ikeás köttbullar lesz, hanem stockholmi szigetvilági hajóutas köttbullar.

kanelbulle.jpgMásik kedvencem a kanelbulle, azaz fahéjas csiga. Először még nagy naivan croissant-t kértem a reggeli kávémhoz, aztán megkóstoltam ezt a fahéjas csodát, utána azon éltem három napig. Mindig volt vagy kettő a táskámban, és a legkülönfélébb helyeken kezdtem el majszolni. Függőséget okoz. Ha megkérdezitek, mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, azt válaszolnám, hogy kanelbulléből készüljön az egész sziget, és én jól ellennék egy életre. 

Ami még függőséget okoz, az a szabadon összeválogatható vegyes saláta a boltban. Fogsz egy dobozt, telerakod mindenféle zöldséggel meg egyéb finomságokkal, aztán a végén leméred, és fizetsz. Persze, vannak hasonló próbálkozások itthon is, nade minőségben és változatosságban nyomába se érünk. Nagyon élveztem, hogy a garnélarák így lényegében annyiba kerül, mint mondjuk a paradicsom, a rukkola vagy a főtt tojás. Két reggel is telepakoltam garnélával meg füstölt hallal a salátámat, szokásos tengeri herkentyű mániámnak hódolva.

stockholm_port.jpg

Svéd gyereknevelés

Egyik nap egy játszótér mellett piknikeztünk a parkban, amikor megjelent a vámpírkinézetű apuka a cuki szőke kisfiával (igen, Stockholmban az összes helyi gyerek szőke, de a legtöbb felnőtt is az). Ez a bizonyos apuka hosszú hajú volt természetesen, tetőtől talpig feketébe öltözve, frakk kabát, fekete póló+nadrág, hegyes orrú csizma, és ilyen öltözékben egzecíroztatta a kis srácot a játszón. Majd végül elegánsan elsétáltak, csak úgy suhogott utána a kabátja. Éljenek a svéd apukák!

És a svéd óvónők is éljenek egyébként, akik kötélen sétáltatják a gyerekeket. Mindenki kettes sorban sétál, és a sor közepén végigfut a kötél, aminek a vége az óvónéni kezében, a többi pedig a gyerkőcök közt. Minden gyerek a kötelet fogja, mintha egymás kezét fognák, de mégse. Ez a produkció általános lehet arrafele, egy belvárosi járdán találkoztunk vele. 10 percig röhögtem utána. 

stockholm_streets.jpg

Emberek

Maga a svéd főváros egyébként rendkívül inspiráló szerintem, kulturálisan, technikailag, fejlettségben, designban, divatban. Haza se akartam jönni onnan, imádtam az utcaképet. Sőt, annyira beszippantott az utcai divat, hogy kedvem támadt volna teljesen feketébe öltözni nekem is, felkapni egy fehér superstart a lábamra, szőkére festetni a hajam és félkontyba kötni. Ebből annyi valósult meg, hogy mióta hazajöttünk, csak feketét, fehéret és szürkét vagyok hajlandó felvenni. De szőkére nem festetem a hajam.  

 

to be continued...

A bejegyzés trackback címe:

http://pohoka.blog.hu/api/trackback/id/tr711705833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.