Finnországban jártunk

2017. június 12. - pohóka

"Jártál már Finnországban?" – hangzott évekig a kérdés, mikor beszélgetések közben kiderült, hogy finn szakos vagyok. Mindig azt válaszoltam, hogy "még nem, majd egyszer". Kellett egy kis idő, míg ezt az álmomat is megvalósítottam, és az egyszerből végre most lett. 

tampere_lake.jpg

Egészen felemelő érzés egy olyan országba utazni, aminek ismerem a nyelvét, a kultúráját, a történelmét, a gasztronómiáját. Értem az utcai feliratokat, tudom mi az a finn kaja az étlapon, ami persze nincs kiírva más nyelven. Ha a boltban megkérdezik, kérek-e "pussit", akkor nem jövök zavarba az idősödő eladóra nézve. Megjegyzem az utca nevét, ahol lakunk, és nem csak összefüggés nélküli karakterek idióta halmaza: "valami H betűs, amiben van V is...?".

tampere_bridge.jpg

Tamperéről nem igazán árulnak aktuális útikönyvet kishazánkban, pedig szokásommá vált, hogy mindig veszek egyet, ha utazom. Nem mintha szükségem lenne rá pont ebben az országban, csak szeretem gyűjtögetni őket. Már-már elgondolkoztam, hogy írok én egy magyar nyelvű könyvet Tamperéről, de aztán rájöttem, hogy a blogpost gyorsabban megvan. A fejemben található rengeteg finnes info mellett magáról a városról neten keresgéltünk tudnivalókat, illetve egy '89-es Skandinávia útikönyvben elolvastam a vonatkozó részeket. Apropó! Tudtátok, hogy Tampere egyik testvérvárosa Miskolc?

 

Mi is van Tamperében?

 

tampere_stairs.jpgNyugalom, tavak. Gyors sodrású folyó. Soha le nem menő nap. Vörös téglás, régi, ipari épületek, amik mostmár leginkább kultúrközpontként működnek, helyet adva boltoknak, kluboknak, éttermeknek, kávézóknak, mozinak. Moomin és Marimekko. Finlayson és Design piac. Plázák. Karjalanpiirakka és a suklaajätelötötterö (jelentése 'csokifagyi', btw az első kedvenc finn szavam), és halleves (amit nem kóstoltunk), és a szauna, meg a finn metal, meg a taktaktakozó jelzőlámpák. Kilátótornyok, erdők, kávééé, itt-ott rohangászó nyulacskák, pórázon sétáltatott macska, sziklák, cicás kávézó.


És mi az, amit ne keress Tamperében májusban? Hajótúrák, vidámpark, közbringa, Moomin múzeum. Sajnos ezek a dolgok csak a nyári Tamperére vonatkoznak. Pedig úgy elterveztük, hogy majd biciklizgetünk, de sajnos a bérlés drága volt. Hajót se nagyon találtunk, a turistás városnéző járatok is csak júniusban indulnak be. A Moomin múzeum meg éppen átalakítás alatt áll, és hetekkel később volt csak a nyitás.
tampere_bridge2.jpg

tampere_buildings2.jpg

 

Finn tavak

 

Tampere két nagy tó között fekszik, a Näsijärvi és a Pyhäjärvi között, a kettőt pedig a Tammerkoski folyó köti össze. Van a környéken jó pár park is, tele gyönyörű fákkal. Kicsit azért hiányoltam a tengert, de így legalább felvehetem a bakancslistámra mondjuk Helsinkit, mint tenger mellett fekvő következő finn úticélt:)

tampere_seagulls.jpg

tampere_trees.jpg

 

Non-stop napsütés 

 

Mindig mondták, hogy Finnországban nyáron nem megy le a nap, de hogy májusban is inkább fent van este 10-11-ig, azt nem gondoltam volna. Öt napig felhőt se láttunk, folyamatosan tűzött a nap, délutánonként pólós időjárást is simán ki lehetett fogni. Éjszaka sajnos még kellett a nagykabát, de igazán túlélhető. Jó időben az egész város kint ücsörög a tavak és a Tammerkoski partján vagy a nagyobb tereken. Mi pedig híven a helyiek szokásaihoz, szintén így tettünk:D

tampere_park.jpg

tampere_sunset.jpg

 

Kilátótornyok

 

A magas helyek minden városban nagyon csalogatóak, a kilátótoronynak mindenképp bele kell férnie a programba. Nos, Tamperében kettő is van. A Näsijärvi partján fekvő Särkänniemi vidámparkban van a Näsinneula nevezetű, a Pyhäjärvihez közelebb eső pedig az erdő közepén, Pyynikin näkötorni vagy Observation tower néven található meg. 

tampere_n_sinneula2.jpg

A Näsinneula Skandinávia legmagasabb kilátótornya, 168 méter magas, a tetején pedig üzemel egy étterem, ami körbe forog, így például ebéd közben az egész tóvidéket belátni. A torony bejáratát elég nehezen találtuk meg az egyébként zárva tartó vidámpark közepén, de minden ajtót kinyitogattunk, míg végül egyszercsak belebotlottunk a recepcióba. 

 

A Pyynikki park tornya nekem jobban tetszett, a saját kis régimódi bájával. Ugyan nem olyan magas, mint a Näsinneula, viszont 1929-ben épült, az erdő közepén van, és kapni kávét meg fánkot az aljában:) Ott ücsörögtünk, és arra gondoltam, hogy több erdei kávézót szeretnék Budapestre. Meg tudnám szokni, hogy minden reggel ilyen csodás helyen igyam a kávét. 

pyynikin_n_kotorni_kahvila.jpg

 

Éttermek 

 

Finnország gasztronómiáját előzetes ismereteim alapján annyiban tudnám összefoglalni, hogy rénszarvas, lepény, áfonya, hal, zöldség, jégkrém. De hogy valójában mit is fogunk ott enni, arra nem készültem előre. Épp hogy beestünk a városba, rögtön az egyik gyárépületben kialakított étterembe huppantunk le a csomagjainkkal együtt. Itt épp ebédmenü volt: csirke rizzsel. Semmi finnes? Áhh...

10 EUR a menü, ebben benne van a főétel és az önkiszolgáló pult aprósüteményei, kávé, víz. Akkor még nem tudtuk, hogy ez egy zseniális árnak számít arrafele. Úgy alapvetően semmilyen országban sem szeretek 10 EUR-nál többet költeni éttermi ebédre. Finnország sajnos túllőtt ezen többször is. Nem véletlenül eszem annyi mekis sajtburgert utazásaim során. Hasznos, hogy 2 EUR-ból is jól lakhatsz, ha nincsenek nagy igényeid.

tampere_fabric_lunch.jpg

A boltokban normál áron lehet venni egy csomó mindent, így a reggeli+vacsi témát a szálláson elfogyasztott szendvicsekkel elintéztük.

Jártunkban-keltünkben azért csak kikötöttünk még pár teljesen átlagos, ám drága étteremben, ahol általában hamburgert vagy húsgolyót ettünk. Örömmel konstatáltam, hogy a húsgolyó-őrület nem csak Svédországban hódított. 15 EUR-ért már kapsz főételt, de ha iszol is hozzá, akkor 20 alatt biztos nem jössz ki. Plusz egy pont a szállás csapvizéért. Szóval igen, Tampere pont ugyanannyira drága, mint amennyire a svédek vagy a dánok voltak. Ez van, ha az ember északra utazik. Cserébe van tisztaság és fejlettség. 

tampere_jack_burgers.jpgUtolsó előtti nap viszont áttörés következett be étkezési szokásainkban, ugyanis Hämeenlinna városkájának egyik plázájában találtunk egy all-you-can-eat éttermet, ahol 12 EUR-ért volt mindenféle jóság. Ez magában foglalta a korlátlan italt és kávét is, időben viszont nem volt megkötés. Egész délután ott csücsülhettél és növeszthetted a zsírpárnákat a pocakodon, ha épp úgy tartotta kedved. Szerencsére Tamperében is megtaláltuk az étteremhálózat helyi bázisát, úgyhogy két napon olcsón megúsztuk a kajálást.

 

Kávé

 

Olvastam olyan cikkeket, hogy a finnek a világ legnagyobb kávéfogyasztói, meg tanulmányaim során is többször szóba jött, hogy a bizony imádják a kahvit, naponta rengeteget isznak. Én, mint az olasz kávék imádója, ezeket az északi löttyöket nem bírom kávénak hívni. Még mindig itt van a számban az első svéd kávé élménye, hogy mennyire borzalmasan keserű valami volt, és hogy mennyi cukrot kellett beleraknom, hogy végre iható legyen. Nos, lehangoló tény, de a finn helyi kávé ugyanilyen hatást váltott ki nálam.

tampere_coffee.jpgÚton-útfélen ki van rakva a kancsós kávé, mellette cukor, méz, tej, de nincs az az ízesítőmennyiség, ami ezeket finommá teszi. Max elviselhetővé.

Szerencsére pár leleményes vendéglátós rájött, hogy normális kávét is kéne árulni, így például megtanultak finom capuccinót főzni. Kedvencünk lett a "cicás kávézó", név szerint Pella's cafe. A cicás design mellett a kávéjuk is isteni volt, továbbá itt tankoltunk be reggelente péksütiből is. Végre nem csak a finn tankönyvből ismerem a korvapuustit, azaz fahéjas csigát. A svéd kanelbulle és a dán kanelsnegle után immáron a finn verziót is imádom. Fahéjas tekercseket minden pékségbe!

 

Tamperében egyébként egy valódi cicás kávézó is található, mint az itthoni catcafék. Sajnos ide már nem tudtunk benézni, mert későn eszméltünk, és vasárnap nem volt nyitva. Macskakedvelőknek pedig kötelező program! 

A finn kávéról már mások is postoltak, aki jobban elmélyülne a témában, olvasgathat itt:

 

tampere_trees_and_houses.jpg

 

Finn design 

 

Üdv a Marimekko és a Moomin hazájában!

tampere_muumi.jpgAz ország, ahol még a legkisebb boltban is múminos és Marimekko pipacsmintás szuvenírt kapsz. Ezen kívül ott van még a tamperei textilipar remeke, a Finlayson, ami a Moomin-kultuszt is beépítette repertoárjába, így boldogan válogathatunk a többek között múminos lakástextilek között. Ha nem akarunk leállni a konyharuha-párnahuzat párosánál, hozhatunk haza zuhanyfüggönyt, nesszeszert, bevásárlótáskát vagy kötényt. Sok helyen akcióznak is, 30-60%-kal már igazán megéri bevásárolni.

Pont kifogtunk egy design piacot is hétvégén, ami ugyanolyan, mint nálunk a WAMP, csak kb. négyszer akkora. Rengeteg finn tervező volt, ruhákkal, ékszerekkel, kiegészítőkkel, és óriási látogatottság is. Szívem szerint az egészet felvásároltam volna, odavagyok az északi minimalista cuccokért.  

tampere_designtori.jpg

 

Finn metal

 

tampere_guitar.jpg

Be kell vallanom, a finn metal miatt kezdtem finnül tanulni. Tetszettek a finn nyelvű dalszövegek. Így tíz évvel később teljesen evidensnek tűnik tehát, hogy Finnországban csakazértis meg fogok nézni egy finn metal koncertet. Egyik délután találtunk egy jó kis rockklubot, ami egyben étterem is. Ki volt írva, hogy este lesz két fellépő, egy finn és egy orosz metal zenekar. Ó hát ez csodálatos, megvan az esti program: sörözés és koncert a Jackben.

Elég furcsán élik a finnek ezt a koncertezést. Adott egy színpadon zúzó zenekar, meg az egy helyben ücsörgő közönség. Sehol egy haját rázó őrült, sehol a pogó, sehol egy álló vendég. Mindenki ül csöndben és bólogat a metalra. Nem ilyennek képzeltem. Egyébként az Apocalyptica koncertet két héttel kerültük el Tamperében, ott biztos nagyobb a pörgés. 

 

Hämeenlinna

 

Mikor már mindent láttunk Tamperében, kedvet kaptunk egy kis buszozáshoz, és online lefoglaltunk két 8 eurós retúrjegyet Hämeenlinnába. Megehetősen olcsó a buszozás, ha az akciós utakat választod. A Tampere-Helsinki táv jó esetben kijön 10 EUR-ból oda-vissza/fő. Akárhogy is nézzük, ez nagyon baráti ár, főleg, ha a Ryanair tamperés repjegyeit hasonlítom a Norwegian Air helsinkis útjaival. Szóval rájöttünk a tutira: ha legközelebb Helsinkibe szeretnénk menni, valószínűleg olcsóbb lenne Tamperéből busszal, mint Budapestről közvetlen járatos repcsivel. Mentünk is volna át Helsinkibe szívesen, de 2,5-3 óra a buszút, és ezt inkább nem vállaltuk. 

hameenlinna.jpg

Úgyhogy Hämeenlinnában kötöttünk ki, hogy megnézzük a 13. században épült várat. Legalább a kötelező kultúra-körök is megvoltak Finnországban. Mindig mondom, hogy a kiállításokat esőprogramnak találták ki. Biztos nem fogok szikrázó napsütésben fehér falak közt bóklászni, ha erdőkben is császkálhatok.

A vár egyébként jó program, tudom ajánlani, sajátos hangulata van. Hämeenlinnát ugyan nem sikerült körbejárnunk, de láttunk egy csomó plázát, megtaláltuk az all-you-can-eat éttermet, és vettem vászontáskákat a Finnlaysonban, úgyhogy látogatásunk mindenképp sikeres volt:)

Utazás kis kézipoggyásszal

Hogy fért be ez a sok minden abba a pici táskába? – kérdezték már nem egyszer utazásaim során. Mondhatnám, hogy amúgy varázsló vagyok, de úgyse hinné el senki, úgyhogy maradok inkább a saját kis bevált pakolós praktikáimnál, és így sosincs lehetetlen küldetés, csak majdnem szétrepedésig pakolt kézipoggyász.

A Ryanair és Easyjet egész nagy kézipoggyászokat felenged ingyen a gépeire, a Wizzair 42*32*25 cm-es poggyászainál viszont eléggé trükközni kell. De mostmár sitty-sutty bepakolok bármit bárhova, 4-5 napra, bármilyen évszakban. Eddig Szicília volt a legnagyobb kihívás; Budapestről indultunk mínusz 10-ből, megérkeztünk a 11 fokos, néhanapján kicsit esős Cataniába, az Etnán 1 fok volt és óriási hó, és 16-18 fokban jöttünk el.  

handluggage_packing.jpg

Ruhák, cipők

 

1. Utazós kapszulagardrób

Avagy minden ruha illik egymáshoz. Bármelyik nadrágot felveheted bármelyik pólóval, bármelyik cipővel, és működik. Pár ruhadarabot viszel magaddal csak, de bárhogy variálhatod őket. Utazásnál különösen hasznos az ilyesmi (már ha legalább egy kicsit is érdekel, hogy nézel ki). Korábban már írtam a kapszulagardróbról, Caroline és Lee blogját lehet tanulmányozni a témában. Sőt Caroline-nál van pár bejegyzés pont ilyen utazásos-pakolásos kategóriában is. Nehezebb a helyzet, ha esetleg hivatalos, elegánsabb eseményeken is részt kell venned a kiruccanás alatt. Egy tipikus turistás, pár napos városnézéshez viszont tényleg pár perc alatt összeválogathatók a ruhák. 

2. Nem gyűrődő ruhák

A gyűrött ruhák nem a barátaink, vasaló meg már luxuscikknek számít sok szálláson, ígyhát a legcélszerűbb, ha csak olyan ruhákat pakolok, amik nem gyűrődnek.

3. Felcsavart ruhák

Korábban a zacskózás híve voltam. Egy óriási szatyorba behajtogattam az összes ruhát, aztán azt próbáltam egyben betuszkolni valami alkalmatos táskába. Na, ez egy teljesen értelmetlen dolog. Szakítottam a zacskókkal, és áttértem a göngyölgetésre. Összehajtod a ruhákat és felcsavarod őket, így kevésbé gyűrődnek, majd szépen egymásra pakolod. Alvós cucc, farmer, egyáltalán nem kényes dolgok mennek a táska legaljára. Arra rá pedig fokozatosan a többi. 

lisboa_floor_tiles.jpg

Lisszaboni kövek és a váltócipő

4. Váltócipő

Megszívtam már párszor, mire rájöttem, hogy a váltócipő az bizony kell. Az esőt elkerülni lehet, de nem mindig sikerül. Jó az, ha van egy száraz cipőd is.

5. Zoknit a cipőbe

Hát igen, erre a lépésre is szükség van, ha maximalisták akarunk lenni. Ugye azt mondtam, hogy viszek egy váltócipőt. Ez bizony mindig tele van tömve zoknikkal, illetve esetenként harisnyákkal. Hajtogattam már bele övet is egyébként. Igény szerint más holmik eltüntetésére is használható, ha épp sehol máshol nem akad hely. 

6. Pulcsit a derékra

Megszokássá vált számomra, hogy a legvastagabb pulóveremet mindig a derekamra kötöm repülésnél, csak hogy ne foglalja el a táskám felét. A gépen már betuszkolható a fenti tárolóba is, biztonsági ellenőrzésnél meg a poggyászon felül ugyebár bármilyen pulcsi-kabát-sapka-sál gond nélkül átvihető. Ennyit igazán megér a dolog. 

7. Télen legyen fűtés

Külön szoktam ügyelni rá, hogy mindegyik szálláson legyen fűtés, ha ősszel vagy télen utazom (vagy bármikor máskor, de hidegebb országba). Spórolunk az alvós ruházattal is, ha nem kell tetőtől talpig eszkimónak öltözni. Ez az olyan európai országokra is vonatkozik, ahol napközben szinte nyár van. Egy őszi Barcelona meg egy téli Szicília is tartogathat meglepetéseket. 

palmtrees_catania.jpg

A téli Szicília pálmafái


Higiénia, kozmetikumok

 

1. Törülköző nem kell

MINDIG olyan szállást választok, ahol adnak törülközőt. Ez lehet hostel, hotel, apartman, airbnb, ami épp jön, de legyen benne törülköző, és ne kelljen érte egy centet se külön fizetni. És láss csodát...mennyi-mennyi hely megspórolható ezzel. Ha te esetleg mindenképp ragaszkodsz a saját törülköződhöz, akkor vegyél olyan picire összehajtogathatós verziót.

2. Sampon nem kell

Sose viszek sampont. Normál esetben a hajam boldogan elvan 4-5 napig, ha utazás előtt megmosom. Ha kényszerhelyzet van, tusfürdővel mosok hajat. Problem solved. 

3. Minden mini

Mini fogkrém, mini tusfürdő, mini parfüm, mini kontaktlencsefolyadék. A kiürült tusfürdős tubus pedig könnyen utántölthető, ezért nem kell mindig megvenni, elég ha beletöltöd a sajátodat.

slovenia_bled.jpg

Szlovén kilátás

4. Makeup nem kell

Egy kompakt alapozóra redukáltam az utazós sminkkészletemet, mert rájöttem, hogy nem használok semmi mást. Kedves utazó lány, szerintem 5 napra neked sincs szükséged nyolc alapozóra, három púderre, kilenc körömlakkra, meg négyféle vízálló spirálra. Szép vagy anélkül is. Pakolj a helyükre inkább hazafele pár hűtőmágnest a mamának meg a papának. 

5. Krémek, kencék

Na ez a másik sarkalatos pont a lányoknál. Én egy kis tubusos, saját magam által kevert arcápoló krémet szoktam vinni (5-10 ml), továbbá egy kis üveges természetes olajat (20-50 ml). A lényeg, hogy egy üveg olaj megfelel sminklemosásra, arckrém helyett és testápoló helyett is. Ajánlom figyelmedbe korábbi bejegyzésemet a témában.

Krémek porciózásához régi kontaktlencse tokokat is használhatsz. Kicsi és praktikus. Annyit pakolsz át a kedvenc krémeidből, amennyire szükséged lehet, nem kell az egész tégelyt magaddal cipelned.

budapest_airport_sunrise.jpg

Napfelkelte Lisztferihegyen, a milánói gépünk indulása előtt

 

Egyéb dolgok

 

1. Gyógyszer nem kell

Európa országaiban könnyen kivitelezhető, hogy besétálsz egy gyógyszertába, ha fáj valamid. Mivel Európán kívül még nem jártam, így eddig ez a szokás tökéletesen bevált. Tehát nem kell a sok felesleges gyógyszer, csak a helyet foglalja. Kivéve persze, ha kötelező szedned.

2. Ragtapasz

Egyetlen dolog, ami afféle elővigyázatosságból nálam van, az a ragtapasz. Bár szintén megvehető bármilyen gyógyszertárban, de valamiért ahhoz ragaszkodom. 

3. Válltáska

Van a táskád, amivel utazol. Ebben tulajdonképpen el kell férnie annak a kisebb méretű táskának is, amivel mondjuk később a városban császkálsz. Ha kényelmes az utazós táskád, persze használhatod azt is városnézésre, de mégiscsak jobb, ha van nálad valami kistáska. Ezt én egy összehajthatós vászontáska segítségével oldom meg. Úgyis gyűjtöm az ilyeneket, majdnem minden országból van egy. Összehajtom, befér a kabát zsebébe, és még a repülőgépen gyorsan előkapva is bele tudom pakolni mondjuk az útikönyvet, ásványvizet, meg persze a derekamra kötött pulcsit is. 

easyjet_france.jpg

Valahol a francia hegyek fölött

4. Kabátzseb

Ó, ha a kabátzseb mesélni tudna. Annyi mindent tuszkoltam már kabátzsebbe az utazások során. Igazi jolly joker. Az összes zsebedet megtömheted mindenfélével, ahelyett, hogy a táskádban foglalná a helyet. Telefontöltő, zsebkendő, minifésű, útikönyv, szuvenír tea, csoki, süti, mágnes, kulcstartók, kavicsok a tengerből. Bármi jöhet, ami nem folyékony. Hidd el, te sem gondoltad volna, hogy a zsebeidbe belefér a fél életed. Kivéve ha fiú vagy, és azt sem érted, minek van a női táska. 

5. Ne-hagyd-otthon dolgok

A sok-sok felsorolton kívül ami még biztosan velem jön minden utazásra: papucs (a közös zuhanyzók örömére), fogkefe, fotógép,+töltő, füzet+toll, jó esetben napszemüveg, meg persze a személyi, bankkártya, telefon+töltő, powerbank.

Miért éppen Szicília?

Ha valaki megkérdezné, mit szerettem Szicíliában, ezt válaszolnám:

A tökéletes kávékat, a frutti di mare spagettit, a vékony tésztájú pizzát, az arancinit, a tiramisut, a helyi bort, a város fölé magasodó Etna csúcsait, a bársonyosan meleg tengeri szellőt, a láva által letarolt táj érdekes sivárságát, 2000 méteren, a hó tetején túrázni, lávakövet gyűjteni, a bolond közlekedésen röhögni (és megállapítani, hogy ezért van minden sarkon egy autószerelő), Taormina színes utcácskáit járni (és örülni, hogy itt januárban is tűz a nap), a tipikus olasz hajtűkanyarokat, az olasz nyelvet, az angol nyelvet olasz akcentussal, a narancsfákat, a pálmafákat, az egzotikus gyümölcsöket, a kedves embereket, na meg a Bialetti boltot.

09_taormina_sunset.jpg

Etna

Nem túl nehéz észrevenni Mister Etnát, a pálmafák és templomok mögül mindig kikandikáló csúcsait. Három napig csak lestük-lestük, és vártuk, hogy na, mikor jön már el a mi időnk, hogy is kéne megmászni ezt a hófehér gyönyörűséget. És a negyedik napon...felvitettük magunkat kocsival.

12_etna.jpg

Sajnos arra jutottunk, hogy Cataniából csak úgy nem sétálunk fel, ezért a szállásadónk által ajánlott félnapos túrán vettünk részt. Hoznak-visznek, megtúráztatnak, megkajáltatnak. Mivel januárt írtunk, nem volt nagy tolongás a túrán, amolyan private tour lett belőle. Mindig az volt a vágyam, hogy két pasival (ráadásul az egyik még olasz is!), romantikus édeshármasban Etnát másszak, meg barlangokban bujkáljak. 

13_etna.jpgElsőkézből, és első ülésből megtapasztaltuk az echte szicíliai közlekedést, városban, hegyen, kanyarokban, esőben, napsütésben, hóban, takarítatlan havas úton, egészen 1500 méterig. Az időjárás méterenként és percenként egész más arcát mutatta. De túléltük, nem jött nekünk senki, és a guide fiú sem adott el minket valami alvilági fazonnak cigiért cserébe.

Az egyik kedvenc részem az volt, mikor megálltunk láva által letarolt területeken. Kietlen, ködös, kopár holdbéli táj volt ez, nagyon imádtam. Soha még csak hasonlót se láttam sehol. Ennek örömére nagy lávakő-gyűjtésbe kezdtem. Egyet az anya kedvéért, egyet az apa kedvéért, egyet a mama kedvéért...

14_etna.jpgMajd visszaszálltunk az autóba, és legközelebb már csak a túra helyszínén álltunk meg. Eléggé emlékezetes volt az óriáshóval borított krátereken bóklászni a ködben, szélben. Ott egy kicsit úgy éreztem magam, mintha Jon Snow lennék a Fal tetején, és próbálnám kifürkészni a Másokat, de úgyse látnék semmit a ködtől.

Aztán egyszercsak kisütött a nap, és hirtelen le akartam venni három pulóvert, sapkát, kesztyűt, sálat és kapucnit is, ú nyár lett. Még a fák ágain is megindult az olvadás. Tisztára kiszámíthatatlan ez az Etna. 

etna_in_january.jpg

Taormina

Mivel Catania úgy egyébként nem tűnt akkora nagyszámnak, gondoltuk megnézzük, mit tud ez a Taormina. A havas hegyi utaknál csak a nemhavas hajtűkanyaros hegyi utak jobbak, busszal!! De legalább szép volt a kilátás a kanyarokból. Végig napsütés, tenger melletti útvonal, balra Etna meg sziklák meg hegyek, jobbra tenger. És felértünk a városkához. Hé, de hát ez tökéletes. Tulajdonképpen miért nem itt foglaltunk szállást?

03_taormina_palms.jpg

Színes házikóival, sikátoraival, tengerével, turistákra szakosodott mivoltával engem egészen a szlovén Piranra emlékeztetett. Valószínűleg Taormina elviselhetetlenül zsúfolt nyáron, de januárban pont a legjobb formájában fogtuk ki. Sétáltunk egy nagyot, gyönyörködtünk a panorámában, ittam jegeskávét, aztán lekéstük a buszt visszafele, szóval még vacsizni is ott maradtunk. A Taorminai naplementéért megérte. 

sicilia.jpg06_taormina.jpg02_robinbird.jpgGasztronómia

14_taormina_street.jpgRögtön az elcső cappuccinónál szerelembe estem. Persze, minden országban megiszom legalább napi egy kávét, dehát az olasz, az olasz, az tökéletes. A dán, a svéd, a szlovén, ehh...azok nem finomak. Nade az olasz! Olaszország sosem téved kávéban. Ahogy nem téved spagettiben, pizzában sem, és még egy csomó kajában sem. Nem véletlenül imádjuk a gasztronómiájukat. A téli Catania különösen családias meg barátságos hely, legalábbis a vendéglátás tekintetében mindenképp. Turista alig, a vendéglátóhelyek alkalmazottai pedig nagyon-nagyon kedvesek. És emiatt, még más olasz városokhoz képest is maximum respect nekik. Ugyan angolul nem beszélnek, de kézzel-lábbal elmutogatva úgyis kapsz valami finomat a tányérodra. Tök mindegy, csak hozzad. Szí szíí, grazie, bene bene. Birra Moretti? Ja, azt legalább értem. De mi a fene az a cipolla, amit annyira emleget, hogy mindenképp bele akarja tenni a paninimbe? Mindegy is, bármit megeszem, hozzad a cipollás paninimet. Egyébként hagyma, újabb olasz szó a repertoáromban.

Az Etna touros ebéden pedig kapva-kaptam az alkalmon és arancinit kértem, mivel már napok óta szemeztem vele és bizalmatlanul méregettem az útszéli pékségek bódéinál. Az arancini a specialitásuk. Szerintünk csak egyszerűen "rántott rizs", ami egészen bizarrul hangzik ebben a megfogalmazásban, de egyébként nagyon fincsi. Fűszeres rántott rizs, hússal és mozzarellával.
01_orangetrees.jpg

Szóval az a helyzet, hogy Szicíliába is vissza kéne menni. Etna-túra hó nélkül, fürdés a tengerben, Isola Bella kis szigetecskéjének felfedezése, a taorminai színház, Aci Castello városa, és ehhez hasonló remek dolgok maradtak le a listánkról. Next time. 

13_isolabella.jpg

Az év, amikor 8 országban jártam

Áprilisban kitaláltam, hogy minden hónapban külföldre utazom legalább egy hétvégére.

praha_02.jpg

Prágával kezdődött...

Évekkel ezelőtt egy kuka melletti bőröndben találtam egy csomó kidobott könyvet, köztük egy 1973-as, négy nyelvű Prága albumot, melyet én ott és akkor gondosan magamhoz vettem. Ezt egy jelnek tekintettem arra vonatkozólag, hogy mostmár aztán tényleg el kéne látogatni Prágába, valóra váltva ezzel egy egyáltalán nem elérhetetlen, régi álmomat. Mondogattam én boldog-boldogtalannak évekig, hogy ugyan menjünk már Prágába, de nem igazán találtam meg a társaságot hozzá, mindig csak kifogásokba ütköztem. Persze nem adtam fel ilyen könnyen a Prága-álmot, és egyszercsak valaki azt mondta, hogy "oké, elmegyek veled Prágába". A kocsi céges, a hotel olcsó, az idő csodás, irány Csehország.

Valahol Brno és Prága között jártunk, mikor az a remek ötletünk támadt, hogy mennyire jó lenne minden hónapban elutazni valahova. És onnantól nem volt megállás. Ez az ötlet belefészkelte magát a piciny buksimba, lelkesedésem határtalan volt, ezzel a gondolattal keltem és feküdtem, és mindent meg akartam tenni, hogy sikerüljön. Az élet furcsa szerzemény; onnantól, hogy ez a terv megvolt a fejemben, sorra küldte a lehetőségeket és az embereket is, akikkel szívesen utazgattam bárhova.

A nagy kihívás végeredményeként nyolc európai országba látogattam el, ebből négy olyan, ahol még nem jártam korábban, továbbá kettő olyan, melyen eddig csak átutaztam. 

london.jpg

Az áprilisi virágzó Prágát egy Kispál koncertes London követte, majd egy rokonlátogatós+tóba láblógatós Genf, aztán egy biciklizős Lignano. A júliust az "életem nyaralása" címszóval fémjelzett random roadtrip Szlovéniával kezdtük (érintve Ljubljanát, Pirant, Bledet, Kopert, Triesztet és Bohinjt) és egy Milánó+Comóval zártuk. 

genf.jpglignano_1.jpgbled.jpgmilano.jpg

Az augusztus újra Szlovéniába repített, Bovecbe, ahol megismerkedtünk a rafting rejtelmeivel. Szeptemberben észak felé vettük az irányt, és akkor történt, hogy belezúgtam Stockholmba. Ugyan kedvenc északomat nem bírtam ott hagyni ily' könnyen, októberben inkább délre mentünk, Gaudí-házakat nézegetni és pólóban flangálni a meleg Barcelonában. A november nem telhetett el Koppenhága nélkül. Itt újra szerelmes lettem egy kicsit északba. A decembert pedig végül meghagytam az év végi hajtásnak, aztán pedig a jól megérdemelt pihenésnek, a karácsonynak, a családnak, és a jövő év tervezgetésének. Mert az utazgatás nem érhet véget 2016-tal. Imádtam az évet, 2017 legyél legalább ennyire jó!

bovec_2.jpgstockholm.jpgbarcelona.jpgkobenhavn.jpg

Koppenhága-pillanatok, biciklik és AirBnb

Koppenhágát itthon legtöbbször a biciklis kultúra és infrastruktúra kapcsán említik, de sokszor szembejön a dizájnnal, lakberendezéssel foglalkozó cikkekben is. Az ilyen témákat illetően a dánok eléggé úttörők, bőven lehet inspirálódni náluk.

copenhagen_003.jpg

Üdv a biciklik városában

Koppenhágában ingyenessé tették a bringaszállítást. Koppenhága leelőzte Amszterdamot a legbiciklisebb város versenybenA világ legszebb felnyitható bringahídját adták át Koppenhágában 

– jelennek meg sorban a hírek a dán biciklizmusról. Skandinávia legnépesebb fővárosában tényleg rengeteg a bicikli, elképzelhetetlenül sok. Óriási halmokban állnak az emeletes utcai tárolókban, a bicikliszerviz udvarán, metrómegállóknál, a vasútállomáson, minden falnál és ablak alatt, fejre állítva, sokszor eldőlve, ledobva, néha rozsdásan és otthagyva. Külön tudomány kirángatni egyet a kupac aljáról. Némelyik dán kissé agresszív, húzzák-vonják, arrébb rúgják a másik bringát, amíg a sajátjukat ki nem szedik.

copenhagen_004.jpg

copenhagen_001.jpgA közlekedési tempójuk is elég félelmetes. Gyalogosként elsőre veszélyes iparnak tűnik a városban sétálgatás, mert minden irányból folyton biciklik jönnek rettentő gyorsan, jaj neked, ha véletlen lelépsz a nekik kijelölt sávra.

Alapvetően nagyon élveztem, hogy egy ennyire bringabarát városban lehetek. Amszterdamban még pont nem jártam, tehát eddig Dánia vezet biciklizmusban. Irtó drága bicókat is csak úgy lekötnek egy kis lakattal a tárolóba. Hozzáértő szemmel, behatóan megvizsgáltuk az összes értékes járgányt:D 

mindig-mindenhova tekerünk, fagyban-hóban is szemléletmód annyira inspiráló! A bringaközpontúság abszolút meghatározta ott tartózkodásunkat, annak ellenére, hogy bérlésre végül nem tudtuk rávenni magunkat a hideg miatt, de bőszen fotózgattuk az összes kétkerekűt, és csodálkoztunk rá folyton valami nagyon menő biciklis fejlesztésre. 

copenhagen_013.jpg

Három nap legjobb pillanatai

Boldogan töltöttük el jól megérdemelt hosszúhétvégénket ebben a tökéletes, kétkerekű városban, és persze megvoltak a maga kis csodás momentumai is. Amikor azt mondod, hogy igen, ezt akartam, ez most itt jó. Az utazásaim kedvencei is ezek a pillanatok, amik örökre megmaradnak. Kis apróságok, amiknek örülsz az itt és most-ban, de örülsz mindig, mikor eszedbe jut, évek múlva is. 

copenhagen_010.jpg

Kis hableány holdfényben

Első emlékem Koppenhágáról az Andersen meséje alapján létrejött Kis hableány-szobor, amely a kikötőben fekszik. Apukám már 1984-ben itt fotózkodott, egy hazahozott miniatűr szuvenírszobor pedig egész gyerekkorom alatt a könyvespolc ékét képezte. Mindig nézegettem a sziklákon csücsülő hableányt, és arról ábrándoztam, hogy na majd egyszer ide is eljutok. Tulajdonképpen majdnem minden országhoz van egy ilyen gyerekkori vágyakozós sztorim, hiszen Hamupipőke is megmondta, "Álmod egyszer majd valóra vál' ".

Utolsó esténk utolsó állomásaként, a tiszta égbolt növekvő szuperholdjának fényénél elsétáltunk a kikötőbe megcsodálni a szobrot, itthon pedig már büszkén meséltem apukámnak, hogy én is láttam a hableányt, majd a kezembe nyomta a '84-es fotót, amit direkt előkeresett nekem. 

copenhagen_009.jpg
Kávézni egy halászhajó fedélzetén

Szikrázó napsütésben, hosszú séta után egyszercsak kilukadtunk a vízparton (amit valljuk be, Koppenhágában nem nehéz), majd a hajók láttán felmerült bennem, hogy kávézzunk az egyiken. Ígyhát betértünk az első hajóra, ahol asztalokat láttunk fent, és megkérdeztük, lehet-e itt kávét kapni. Hát ők sajnos csak halakat árulnak, amiket kifognak a tengerből nap mint nap, de a kabinban a halásznak van saját lefőtt kávéja termoszban, ő abból szívesen ad nekünk ingyen is. Nagyon kedves néni volt, bearanyozta a napunkat. Fogtuk az echte dán kávénkat, felslattyogtunk az tetőre, süttettük az arcunkat a napon, és élveztük a pillanatot meg a kilátást.

copenhagen_005.jpg

Kiruccanás a tengerpartra

Sosem elégszem meg holmi kikötős meg csatornás vízfelülettel, ha van lehetőség a nyílt tengert is látni. Ehhez vagy egy kicsit északra kellett menni Koppenhágától, vagy egy kicsit délre. Északon laktunk, a HÉV egyik végállomásánál, és majdnem a másikig utaztunk délre a tengerhez, Brøndby StrandigItt persze ilyenkor nagy-nagy nyugi van, viszont csodálatos a természet, és imádnivaló a sós levegő illata. A környező tavak és holtágak befagyott vizén kacsák és sirályok tanyáztak, a parton kutyák futkostak, a háttérben a szélmalmok forogtak, aztán egyszercsak pár ember bement a tengerbe úszkálni. A lábujjaim a fagyás szélén éppen, a dán nagypapa meg fogja magát, földöntúli nyugalommal besétál, gyorsan megmártózik a feje búbjáig, majd kisétál. Nincs itt laca-faca kéremszépen, ez itt Dánia, a dánok meg rettentő kemények, még ízületeik sincsenek szerintem, mert egyszer lefagytak, és azóta nem is érzik őket.
copenhagen_011.jpg

Kézműves söröző

A Tuborg és Carlsberg hazájában van pár kézműves söröző is, ahova érdemes benézni egy-két itókára. A Mikkeller név alá tartozó 11 söröző kifejezetten ajánlott mindközül. Amelyikben mi voltunk, elég kicsi volt ahhoz képest, hogy hány ember zsúfolodott bele. De legalább igazán hangulatos, feltéve, ha el tudod viselni, hogy tömeg van. Én a Száraz Novembert hősiesen megtartva nem ittam egy korty alkoholt sem Dániában, bár a karácsonyi csomagolású sörikékkel nagyon szemeztem. Szerencsére, a Mikkellerben az alkoholmentes, jó kis csípős gyömbérsör is nagyon fini volt, már-már kedves útitársam is kedvet kapott, hogy azt igyon a kézműves sör után. Az egyik ablaknál, egy gyertya fényénél elhelyezkedtünk, a melegből bámultunk kifelé az utcára, miközben a söröző saját logójával díszített pohárból kortyolgattunk, és persze dizájnos papír alátétet is szereztünk hozzá.

copenhagen_007_1.jpg

copenhagen_017.jpg

AirBnb-tapasztalatok

Most, hogy így elmeséltem minden szépet és jót Koppenhágáról, a végére hagyom a negatív részt, hogy legyen csattanó is. 

Mivel még korábban sosem foglaltunk szállást AirBnb-n, máris egy újdonsággal indult a tripünk. Idei külföldi tartózkodásaim alatt már laktam hotelben, hostelben, apartmanban, rokonnál, sátorban, autóban is, de AirBnb-lakásban még soha. Sajnos nem állíthatom, hogy elsőre pozitívak lennének a tapasztalataim. Egyrészt meglehetősen sok időt vett igénybe, míg végre találtunk egy megfelelő lakást, másrészt történt egy olyan is, hogy kifizettük, lezsíroztuk a helyet, majd a tulaj úgy döntött, hogy sztornó az egész.

copenhagen_015.jpg

Koppenhága elég drága hely, nem volt ez másképp a szállást illetően sem. Előny viszont, hogy remekül ki van építve a tömegközlekedés, a környező kis településekre is max. 20 perc kiérni a központból, ígyhát béreltünk a várostól északra, az agglomerációban egy elfogadható árú, aranyos, egyszobás lakást. A szobában hideg volt, a zuhanyzó pedig az alagsorban (ez szerepelt a szállás leírásában is), ahol meg még hidegebb volt. Szerencsére meleg vízzel jól álltunk, ennek megörülve az egyik estén már-már szaunaközeli állapotokat hoztam létre a fürdőben:)  Laktam már jobb helyen is, de a hőmérsékletet leszámítva egyébként jól elvoltunk a kis kuckónkban.

Azonban hazaindulásunk estéje nem sikerült felhőtlenre. Az internet usb-stickkel működött, ami nonstop a notebookban dekkolt a szobában. Utolsó este volt egy óránk a reptérre indulásig, melyet azzal töltöttünk, hogy az egész lakást felforgattuk a stick után, ugyanis nyomtalanul eltűnt. Ötletünk sem volt, mégis hova rakhattuk el, emlékeink szerint hozzá se nyúltunk. Minden táskát kipakoltunk, a bútorokat ide-oda tologattuk, majd végül felhívtuk a szállásadót. Ja, hát ne haragudjunk, de ő azt elvitte napközben, mert épp kellett neki. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, szó nélkül felment a lakásba, míg mi a városban lófráltunk, és elvitte onnan az usb-t. Írhatott volna sms-t, mailt, hívhatott volna, üzenhetett volna airbnb-n is. Még egy post-it a laptopon is oké lett volna. Lehet, csak nekünk fura, hogy bejelentés nélkül elvisz valamit a lakásból, amit mi épp bérlünk?

Ez most nem jött össze, AirBnb, talán egyszer majd megbocsátok neked meg a pszichopatáidnak. De azért Koppenhága, téged ettől függetlenül nagyon megszerettünk!
copenhagen_016.jpg