"Fel tudtam emelni, fel tudtam emelni!" - az idei CM

2012. április 23. - pohóka

Fél 4-kor találkoztunk a Jászain Rizsával. Úgy gondoltam, fél óra elég lesz ahhoz, hogy odaérjünk kezdésre az alsó rakpartra. És még kicsit nézelődhetünk is előtte, meg lőhetek pár képet a tömegről. Már a térről való lejutás is nehézkes volt, annyi bringás próbált bezsúfolódni a pici bringasávra, holott ott tátongott mellettünk az üres egyirányú. "Menjünk már ki oda" - mondtam, és már előztünk is mindenkit:)

Igazából egy országútival nem túl élvezetes bringaúton totyogni gyök kettővel. Bár ez lényegében semmilyen bringával nem kényelmes.

19.jpg25.jpg

Egész Mass alatt az egérutakat kerestük. Hol lehet már végre kicsit hajtani is? Ha adódott lehetőség, hogy más úton menjünk, éltünk vele. De azt vettük észre, hogy rendre ugyanoda csöppentünk vissza. Mindig a mögé a bizonyos lila harisnyás lány mögé. Fűzöld biciklije volt. A másik ilyen állandó figura a kamerás riksások voltak. Azok is mindig előttünk kameráztak. Vicces az, hogy még így is sokszor gyorsabbak voltak, mint az összes többi "sáv", így kerültünk mindig vissza éppen mögéjük. És lehet, hogy így szerepelünk felvételeken, amiket ugyan még nem láttam.

Tehát a tömeg igencsak totyogott. Inkább csak "rollereztem", ahogy tették ezt mások is. Egyszer meg inkább elkezdtem tolni a bringát, és még így is gyorsabban haladtam a gurulóknál. Ilyen ez, ha sok bicikli próbál egy úton haladni. Meg olyan, hogy előfordulnak egymásnak gurulások, és esések. Egyszer egy kisebb fajta lányka menőzött mellettem vastagkerekűjével, miközben a barátnőinek dumált hátrafelé, így felejtette el, hogy irtósok bicikli veszi őt körbe minden irányból. Ez csak azért volt rossz, mert pont elkezdtem volna megelőzni, amikor hátrafele bámulás közben elkezdett erősen jobbra húzni. Aztán persze nekem jött, összeért a kormány. De egy heeeey!!-jel lerendeztem, aztán már messze mögöttem volt. 

 

 

 

 

 

 

Mivel végig az volt a célunk, hogy minél előrébb kerüljünk, és minél kevesebb jármű legyen előttünk, ahol volt hely, mindig vigyorogva süvítettünk keresztül mindenkin, és nagyon élveztük. A piros lámpáknál már a Deák óta mindig az elején álltunk a sornak. Indulásnál jól jön. Aztán ó a francba, egyszer csak megérkeztünk a ligetbe, és vége szakadt a féktelen szabadság érzésének.

Még az eső is rákezdett, de csak miniben nyomta, nem kergetett haza mindenkit.

És igen, kivártuk a végét, és boldogan visongtam, hogy "Fel tudtam emelni, fel tudtam emelni!"^^

képek itt: picasa

A bejegyzés trackback címe:

https://pohoka.blog.hu/api/trackback/id/tr554469409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.