Szlovénia a télben

2018. január 12. - pohóka

"Olyan helyet válassz, ahova odaérünk kocsival max 6 óra alatt" – hangzott a válasz, mikor felvetettem Panzinak november végén, hogy szerintem el kéne utaznunk szilveszterkor. A repjegyárak addigra már az egekbe szöktek, de nekem tökéletesen megfelelt az autós verzió is. Nyilván már meg sem lepődtök, hogy megint Szlovénia lett a befutó.

02_bled.jpg

Már egy ideje motoszkált a fejemben, hogy le kéne csekkolni a téli Szlovéniát is egyszer, meg az is, hogy valami más országban kéne tölteni a szilvesztert. Pipa egy, pipa kettő. 

Először Bledre gondoltam, de a szállásnézegetés nem járt sikerrel, úgyhogy arrébb ugrottam pár kilométert a másik tóig, így lett végül a Triglav Nemzeti Parkban fekvő Bohinj és egy kedves kis apartman a havas völgyben, erkéllyel és kilátással az óriási hegyekre (azóta az új életcélom, hogy veszek ott egy házat).

16_mountains.jpg

 

Bled

 

Mivel úgyis útba esik Bohinj felé, első nap megálltunk ott pár órácskára. Felmentünk a várhoz, körbesátáltuk a tavat, a végén pedig ettünk egy híres bledi krémest, hozzá forró csokit ittunk marsmallow-val. Bledben egy csepp hó nem volt, csak a hegycsúcsok árulkodtak az évszakról. Még karácsonyi zene szólt, fent maradtak a kisjézuskák meg az angyalkák a fákon, sült kolbászt és forralt bort árultak a téren. Nosztalgiáztam kicsit: "itt úsztunk be a templomhoz", "itt másztunk fel a hegyre", "itt reggeliztünk a kacsákkal". Korábbi Bledes bejegyzésemet megtalaljátok ITT

08_bled_castle.jpg

 

Bohinj

 

Bohinjban végre nemcsak tó volt, hanem hó is, amit nagyon-nagyon imádtunk. Igazi Winter Wonderland hangulat uralkodott a völgyben, körös-körül csak hegyek, és minden csupa hó. A budapesti hétköznapok sajnos sok havat nem tartalmaznak, legutóbb tavaly ilyenkor az Etnán volt szerencsém ujjongani a fehér, téli táj láttán.

14_river.jpg

Első reggelünket az erkélyen kezdtük, jól beöltözve teát kortyolgattunk, de persze a látvány és az utca másik oldalán csobogó, zöld színű folyó hangja minden nagykabátot megért. Vigyük haza a hegyeket, meg ezt az erkélyt, meg a folyót is! Minden reggel erre szeretnék kelni.

03_foggy.jpg

13_sunset.jpg

Reggeli után nekivágtunk a tónak, és jól körbetúráztuk. Kicsit több mint 13 km-t tettünk meg, minden irányból megcsodálva az összes hegyet, minden szögből lefotózva az összes fenyőfát. Találtunk hegyi patakokat is, meg csipkebogyót a fél méteres hóban, vörösbegyet a parton. Az ösvény nem igazán volt mostanában megtisztítva, úgyhogy számtalan kidőlt fát kellett megkerülni, átmászni rajta vagy alatta, miközben arra figyeltünk, hogy a lefagyott havon ne csússzunk el. Mission completed.

Esténket egy barátságos étterem csevapcsicsájával zártuk, meg persze a jól megérdemelt pohár borral. 

12_robin.jpg

 

Savica vízesés

 

09_savica_waterfall.jpg

10_savica_waterfall.jpgHegymászást terveztünk a harmadik napra, a síkságon történő tókörökről magasba vágytam. Az útvonalat Panzira bíztam. Többször elhangzott a "Keress nekem hegyet" vagy a "Találtam neked vízesést". Így lukadtunk ki a Savica vízesésnél, ami az internet szerint télen "nem működik". Odamentünk, megnéztük, megközelíthető saját felelősségre. Jó lesz. Ennek örömére legalább belépőt nem kellett fizetnünk. Meredek lépcsősor, minden egyes lépcsőfokon vastag jég csillog, mellette itt-ott hóban kitaposotott alternatív útvonalak. Korlátba, fákba kapaszkodva és nagyon óvatosan meg lehetett oldani a feljutást. Jelentem, a vízesés télen is működik, és valószínűleg így van ez Szlovénia több látnivalójával is, melyekre a könyvek és cikkek október után úgy tekintenek, mintha nem is léteznének. 

07_savica.jpg17_lake_bohinj.jpg

 

Szóval a Savica vízesés szép, a környékéről pedig jelzett túraútvonal kezdődik, úgyhogy kicsit kései indulással, de nekivágtunk a Komna nevű hegynek. Sajnos a végére nem jutottunk, mert sötétben necces lett volna a visszaút. 800 m-t mentünk felfele, úgyhogy így végül 1200 m-nél fordultunk vissza. 1520 m-nél lett volna egy Dom Na Komni nevezetű hegyi kunyhó szép panorámával. Az útvonal innen a továbbiakban két csúcsot is érint, a Mali Bogatint (1977 m) és a Veliki Bogatint, másnéven Mahavščeket (2005 m). A részletes túraleírást egyébként megtaláltam utólag ITT. 

Boldog voltam, hogy másztunk hegyre, hogy láttunk vízesést, meg annak, hogy ennyire gyönyörű helyen lehetek december 31-én. 

15_tree.jpg

04_forest.jpg

 

Szilveszter

 

Három túrázós nap után pont egy csodálatosan nyugis éjszakát képzeltem el 31-re. Neten azért körbenéztünk, miféle helyi bulik fordulhatnak elő egy olyan kis faluban mint Stara Fuzina. Találtunk egy outdoor partyt 9-kor kezdődő koncerttel, meg valami mást is pár településsel arrébb. A kocsikázást és sok gyaloglást a kizáró tényezők közé vettük, így maradt a szabadtér, meg a helyi kocsma. Az outdoor már ránézésre is nagyon hidegnek bizonyult, úgyhogy beülős sörrel kezdtünk. Aztán már csak a részeg helyi atyafik tartották a frontot, ezért inkább visszamentünk a szállásra. Ott várt minket a behűtött prosecco, ami egyenesen Olaszországból utazott karácsonyi ajándékként Budapestre, majd onnan elautózott Szlovéniába, hogy végre megihassuk.

20_lake_and_mountains.jpg

Terveink szerint éjfél előtt ki kellett volna mennünk az outdoorra, mert azért mégiscsak na, hát szilveszter vagy mi a szösz. Aztán ebből az lett, hogy kiálltunk az erkélyünkre pezsgővel a kezünkben, és néztük a minden irányból fellőtt tűzijátékokat. A hegyek által felerősítve olyan hangjuk volt, mintha épp felrobbanni készülne az egész világ. Az a pillanat ott és akkor tökéletes volt.

18_hiking.jpg

11_rosehip.jpg

 

Január 

 

01_snowing.jpg

Esővel indult a szlovén január, ígyhát aznap kimaradt a Vintgar-szurdok túra. Mindig van miért visszatérni...

22_balcony.jpg

Szurdok helyett átugrottunk Bledbe ebédelni, aztán mivel úgy tűnt, sosem akar elállni, chillelős, filmnézős délutánt tartottunk, majd este, amikor az esőt felváltotta az óriási pelyhekben hulló hó, elséltáltunk a csevapcsicsás étterembe egy jó kis almás rétesért meg forralt borért. 

 

21_shooting.jpg

 

Fogadalmak nem csak 2018-ra

 

Ezentúl megpróbálok nem Magyarországon szilveszterezni.

Bohinjban kell venni egy házat.

A nem-néztük-meg Vintgar-szurdokot egyszer mostmár aztán tényleg de nagyon meg kell nézni.

A nem-másztuk-meg hegyre fel kell mászni.

Meg kell tanulnom síelni.

A bejegyzés trackback címe:

https://pohoka.blog.hu/api/trackback/id/tr1413556797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.