Repülés Montrealba

2018. október 25. - pohóka

Eredeti terveink szerint októberben "csak" Amszterdamba utaztunk volna, de egy szeptemberi estén Panzi azzal a hírrel állított haza, hogy ugrott a holland kiruccanásunk, viszont megyünk helyette Kanadába. Ő kint dolgozik pár hetet Montrealban, én pedig meglátogatom. Ez bizony azt jelentette, hogy életemben először elhagyom Európát.

montreal_01.jpg

Viszonylag kevés időm volt felfogni, hogy tényleg átutazom a világ másik oldalára, ráadásul egyedül. Még sosem kellett 3 óránál többet repülnöm, átszállnom se. Asszem, a „lépj ki a komfortzónádból” klisét ebben a hónapban kipipálhatom.

Kicsit több előkészületre volt szükség, mint a hosszú hétvégés, európai útjaink során. Rohangásztam fel-alá hétköznap esténként, hogy meglegyen minden.

budapest_airport.jpgFeltétlenül szükséges kellékeim az utazáshoz:

  • érvényes útlevél
  • érvényes vízum
  • biztosítás
  • 110 voltos hálózaton is működő elektronikai kütyük, meg persze átalakító

Opcionális: egy nagyobb bőrönd (hideg = téli ruhák), kanadai dollár készpénzben, zenék és könyvek a 8,5+2 órás repüléshez

Az útlevelemet még májusban megcsináltattam, a vízumot pedig neten kell intézni, kb. 15 perc alatt kész. A fényképezőgépem akksijához kellett egy új töltőt vennem, ami működik a kanadai hálózaton is, de ezt is gyorsan beszereztem. Éves utasbiztosításom van Európára, szóval általában ezzel nem kell foglalkoznom, de most muszáj volt.

Már csak a bepakolás volt hátra.

Ezen a ponton még szenvedtem egy kicsit a „8 kilós kézipoggyász” kikötéssel, ugyanis az enyém olyan 10-11 körül mozgott. Így hát az utolsó estémen még éjfélkor pakolgattam át a kis bőröndből egy kevésbé súlyos utazótáskába.

Budapest > Zürich > Montreal

 

Kis gyomorgörccsel érkeztem Lisztferihegyre, ahol minden simán ment volna, ha a repülő hajlandó lett volna időben felszállni. Nos, az a helyzet, hogy 1 órával később indult. Mindezt úgy, hogy Zürichben eredetileg 1 óra 45 percem lett volna átszállni. Fogalmazzunk úgy, hogy az átszállás sikerességét, illetve létrejöttét egy 1 órás késés nagyban befolyásolta. Köszi, Swiss Air.

swiss_air.jpg

Rettenetesen ideges voltam. Leszállás után át kellett keverednem a reptér másik oldalára, útlevél-ellenőrzés itt is, sorban állás, emberek kerülgetése, rohan rohan rohan, levegőt se vesz, rohan. Hivatalos indulási idő előtt 7 egész perccel a helyemen voltam a montreali gépen. Majd bemondták, hogy még fél órát állunk. Haha, oké. Én akkor már nyugodt voltam. Elhelyezkedtem, boldogan konstatáltam, hogy a mellettem ülő pasas se nem büdös, se nem hangos, se nem folyik át az én székemre, majd megkezdődött 8 és fél órás utazásom a világ másik oldalára.   

Megnéztem két filmet, elolvastam egy magazint, kipróbáltam 6 különböző ülőpózt, megkaptam a repülős ebédemet, vacsorámat és desszertemet, aztán végre leszálltunk. A montreali reptéren még egy kis sorban állás várt, majd egy automata leellenőrizte az útlevelemet, és be kellett ikszelnem többek között azt is, hogy nem hoztam füvet meg fegyvert az országba. Még egy fotót is készített a repüléstől kócos fejemről. Magyar idő szerint este 21:30 körül landoltam, ez Montrealban 15:30. Nyertem egy fél napot, és kíváncsian vártam, hogy bírom a jetlaget.

A bejegyzés trackback címe:

https://pohoka.blog.hu/api/trackback/id/tr9814317043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.